Tíz animesorozat történelemkedvelőknek

Mai írásunkban ismét egy határterületre teszünk látogatást, ezúttal tíz olyan animét fogunk ajánlani a történelmet kedvelő olvasóinknak, amely igényt tarthat a figyelemre, ha elfogytak a megnézendő hagyományos történelmi sorozatok a bakancslistáról.

Mielőtt azonban nekilátnék a listának, érdemes egy rövid kitérőt tennünk. Ma Magyarországon a társadalom alapvetően ellenséges az animékkel szemben, bár erről legjobb tudomásom szerint nem készültek konkrét felmérések, az eredmény megjóslása aligha igényelne komolyabb erőfeszítést. Ennek az ellenségességnek van egy elég jól megfogható kulturális háttere. Magyarországon valamiért az a nézőpont terjedt el, hogy ami animálva, rajzolva van, az gyerekmese. Az elmúlt évtizedekben ennek alakult ki hagyománya, és keletről meg nyugatról is elsősorban azokat az animációkat importáltuk, amelyek ezt a sztereotípiát erősítették. Az animációs filmekkel vagy sorozatokkal elsősorban a reggeli műsorsávban találkozhatott az ember, mostanság pedig a gyerekeknek vagy fiataloknak szánt tévécsatornákon. A felnőtteknek szánt idősávban olyan animáció, amely az idősebb korosztályt célozta be, nem igen lehetett találkozni, vagy ha mégis előfordultak olyan alkotások, amelyek vegyes közönségnek szóltak, azokat elsősorban családi műsor címen tették a képernyőre.

Japánban viszont szinte minden kulturális terméknek, legyen az könyv, film vagy sorozat, megvan a rajzolt párja. A mangának, a japán képregény műfajának megvan a maga igen régre visszavezethető hagyománya, és a belőle kinövő animéknek, tulajdonképpen a mozgóképes változatának is a több évtizedre visszanyúló múltja. Ebből következik, hogy az anime, mint műfaj, nem köthető egyetlen korcsoporthoz. Manapság már nem létezik olyan speciális érdeklődéssel rendelkező csoport, amely ne találna magának olyan animét, amely számot tarthat az érdeklődésére. A megjelenés és a téma szerint annyi műfaj létezik az animén belül is, hogy azt felsorolni is nehéz lenne.

Amikor ez a rendkívül heterogén műfaj megérkezett Magyarországra, értelemszerűen összeütközésbe került az animációban csak gyerekmesét látó honi felfogással. ennek talán legeklatánsabb példája a Dragon Ball körüli történet, amelyet az egyik kereskedelmi csatorna szerzett meg, mivel látták, hogy sikeres volt, majd vetíteni kezdték a gyerekeknek szóló délutáni műsorsávban. Csakhogy a Dragon Ball nem a kisebbeknek való műfajba tartozik, ezért az ORTT büntetéseket szabott ki az azt sugárzó csatornára, amely egy idő után megunta az egészet, és levette a műsoráról. Az animeellenességhez hozzájárult az is, hogy a média szenzációt faragott egy nyolc éves gyerek halálából, aki állítólag egy Dragon Ballban látott jelenetet akart reprodukálni, és kiugrott a tizedik emeletről.

A történet persze ennél sokkal bonyolultabb, de a hatásai azért jól ismertek. Magyarországon általános vélemény lett, hogy az anime és a japán rajzfilmek erőszakosak, szexuálisan túlfűtöttek, agressziót váltanak ki és emellett pedig ostobák is. Egy megfelelő erkölcsi iránytűvel rendelkező magyar ember távol tartja magát ezektől a gyanús távol-keleti dolgoktól, és előbb vallja be, hogy meztelen csigákat gyűjt szabadidejében, mint azt hogy animéket néz.

Pedig az animét egységesen lenézni és elítélni, a műfaj sokszínűsége miatt nagyjából annyira felesleges, mintha ha azt mondanánk, hogy minden sorozat rossz, minden film rossz vagy minden zene rossz. Természetesen, ahogy vannak rossz filmek, vagy pocsék zenék, úgy vannak gyenge minőségű animék is. Az alábbi válogatásommal elsősorban azokat gyűjtöttem össze, amelyeket bátran ajánlhatóak a történelem iránt érdeklődőknek. (Az egyszerűség kedvéért a sorozatok angol címét fogom feltüntetni).

10. Mysterious Cities of Gold (A titokzatos aranyvárosok)

Bár fentebb hosszasan ecseteltem azt, hogy az anime nem gyerekmese, rögtön egy kivétellel indítunk. A titokzatos aranyvárosok alighanem számtalan olvasónkban ébreszt fel nosztalgikus emlékeket, mert abban az időben vetítette a királyi tévé, amikor még elég csekély számú volt a konkurencia, így alighanem itthon is sokan látták. Valószínűleg kevesen gondolták volna, hogy ez egy félig japán alkotás, pedig a japánok, mint annyi más iparágban, itt is követték azt a stratégiát, hogy bedolgoztak a nyugatiaknak. Számtalan olyan rajzfilm ment a tévében, amelyről csak kevesen gondolnánk, hogy egy anime.

Tao, Esteban és Zia (elöl) A titokzatos aranyvárosok három főhőse

A titokzatos aranyvárosok 1532-ben kezdődik, és a spanyol gyarmatosítást valamint az arany utáni vadászatot mutatja be három gyerek, a spanyol Estebán, az inka Zia és a galapagosi Tao kalandjain keresztül. A történet még mai szemmel nézve sem rossz, és emlékszem, hogy ez volt az a sorozat, amely megismertette velem a cliffhanger fogalmát (bár akkor még nem tudta szinte senki, hogy ezt így fogják hívni), mert gyakran a legérdekesebb pontokon szakították félbe a cselekményt. Az egész sorozatot belengi Heyerdahl, vagy még inkább Däniken szelleme, a korszak naivitása, ami miatt a történeti vonatkozásokat nehéz komolyan venni. Cserébe viszont lépésről lépésre szoktatja hozzá a nézőit a természetfelettihez, a repülő masinákhoz vagy éppen az ősi indián bölcsességekhez.

A sorozatot áthatja a nyolcvanas évek, és nemcsak a már említett tematika miatt. A bevezető zenéje némi túlzással elhangozhatott volna bárhol ebben az időben, és a karakterek valamint a háttér is főleg az európai rajzfilmeket idézi. (Tegyük hozzá rögtön, hogy a francia-japán koprodukcióban készült alkotásnak van egy nyugati és egy japán aláfestő zenével készült verziója, hozzánk az előbbi jutott el). A titokzatos aranyvárosok harminckilenc epizódot ért meg, de a franciák 2012-ben és 2016-ban készítettek neki egy-egy újabb évadot, immár a japánok bevonása nélkül.

9. Les Miserables (Les Miserables Shoujo Cosette)

Ha valakinek ismeretlen terep az anime műfaja, akkor bátran választhatja azokat a sorozatokat és filmeket, amelyek klasszikus, európai regények alapján készültek. Se szeri, se száma ezeknek az adaptációknak, egy időben kifejezetten sok készült belőlük. A Victor Hugo: A nyomorultak című regényéből készült animeadaptáció viszont újabb gyártású, 2004-ben vetítették. Az ötvenkét részes sorozat ott veszi fel a történet fonalát, hogy Fantine a lányával, Cosette-tel munkát próbál találni, ám végül ott kell hagynia a gyermekét a Thenardier házaspárnál.

Enjolras és az ABC társaság "forradalma" 1832-ben

A sorozat nagyjából követi a regény cselekményfonalát, szinte mindenkit szerepeltet a klasszikusból, egy-két másodlagos karaktert pedig hozzá is tesz. A hátteret a 19. századi Franciaország szolgáltatja, így kapunk képeket például az 1832-es zavargásokból, amelyeknek tulajdonképpen Victor Hugo állított emléket a regényében. Alapvetően persze nem a történelem, hanem az érzelmi világ az, amelyre a fő hangsúlyt helyezi az anime. A karakterek rajzolása, főleg a gonoszoknál, némileg tükrözi a jellemvilágukat (erre Thénardierék a legjobb példa), de ez illik az eredeti mű karaktereihez is. Különösen a korabeli öltözékekért rajongók lehetnek elégedettek, amikor megnézik a sorozatot, mert ezen a téren kifejezetten hangulatos világot sikerült megalkotniuk a készítőknek.

8. Thermae Romae

Az ókori tematika nem feltétlenül idegen az animéktől, hogy egy másikat is említsünk, a Reign: The Conqueror Nagy Sándorról szól, ám annak feminin ruhákba öltöztetett, de brutális izomzatú férfi főhősei vélhetően kissé távol állnak a honi ízlésvilágtól. A Thermae Romae-vel szemben azonban ilyen panasz nem merülhet föl.

Hadrianus császár idejében járunk, 128-ban, amikor a főhősünket, Luciust egy igen komoly kritika éri: az általa tervezett fürdők és épületek unalmasak és semmitmondóak, márpedig Róma manapság a világ közepe, tele innovatív ötletekkel. Luciusnak nem esik jól a kritika, ráadásul a megélhetése is veszélybe kerül, de egy barátjával elmegy a közeli fürdőbe, kiereszteni a gőzt. Ott azonban a zajos vendégek és a szolgáltatások elől inkább a víz alá bukik, ahol azonban beszippantja egy lefolyó, ami a modern Japánban löki ki őt.

Lucius a római fürdőben (a kép jobb oldalán)

A Thermae Romae alapötlete természetesen egy mangában jelent meg először, és csak 2012-ben vetítették az animét, amely egy szezont ért meg, hat epizóddal. A grafikai megjelenés inkább emlékeztet egy modern flashjátékra, mint egy klasszikus animére. A sorozat számtalan humoros elemet tartalmaz, amelyek elsősorban a kulturális különbségekre épülnek. Lucius többek között laposképű rabszolgáknak hiszi a japánokat, a Fudzsit pedig a Vezúvnak. Bár a római semmit nem ért abból, amit mondanak neki, azért a japán fürdőt, ahová eljutott, megpróbálja lemásolni, így végül, ahogy visszajut Rómába, sikert arat és végül maga Hadrianus császár is építésre kéri fel.

7. Joker Game

A japán történelem természetesen kimeríthetetlen tárházát biztosítja az elmesélendő történeteknek, és a történelmi témájú animék között értelemszerűen a legtöbb a hazai históriával foglalkozik. A Joker Game egy friss alkotás, 2016-ban került képernyőre, és egy regény alapján készült el. A történet 1937-be kalauzol el bennünket, és egy kémszervezet mindennapi életébe nyerünk bepillantást. Az alapkonfliktus, amelyet felvázol, a kémtevékenység és a klasszikus japán értékek közötti ellentmondás. Az egy évadból és tizenkét részből álló sorozat a világ több pontjára, így Londonba, a megszállt Franciaországba vagy éppen Kínába is elvezeti a D-ügynökség kémeit.

A korabeli világ megrajzolása, beleértve a házakat, berendezéseket, járműveket, öltözékeket, nem hagy túl sok kívánnivalót maga után. A militarizálódó japán társadalom mindennapjai beszüremkednek az animébe, és ezeket kifejezetten szép grafikával és az eseményekbe szervesen beilleszkedve jeleníti meg. A kémtörténet alatt se feltétlenül egy James Bond sztorit várjunk, annál egy fokkal realisztikusabban mutatja be a kémtevékenységet. A hangsúlyt elsősorban a megtévesztésekre helyezi.

Háború előtti hangulat Japánban a Joker Game-ből.

Egyetlen hátránya, amely több kritikában megjelenik, az az epizodikusság, azaz az egyes részek nem feltétlenül függnek össze. Nincs igazi főhős, csak ügyek vannak, amelyeket a kutyafuttában bemutatott karaktereknek kell így vagy úgy megoldania. Ennek ellenére, ha valaki egy realisztikusnak tűnő kémsztorit akar a második világháború előestéjétől megnézni, akkor a Joker Game-t neki találták ki.

6. Nobunagas Concerto

A japánok legkedvesebb időszaka az Edo-korszak, de az ezt megelőző polgárháborús időszakból is számtalan anime született, Oda Nobunaga pedig az egyik leggyakrabban felidézett történelmi karakter. A The Ambition of Oda Nobunában például egy számítógépes játékon belül mutatják be a 16. századi Japánt, ahol azonban minden híres személy nő, de a most ajánlott darab inkább az Amatsukival mutat hasonlóságot, ahol egy tanulni nem vágyó diák keveredik vissza a múltba.

A 2014-ben bemutatott Nobunagas Concerto ugyanis szintén ezt a koncepciót követi. A mangából készült animében a főhőst, Szaburót, sok minden érdekli, speciel a történelem nem. Mégis kénytelen foglalkozni vele, ugyanis egy rosszul sikerült vizsga után addig ügyeskedik egy kerítés élén, amíg át nem zuhan a japán középkorba, ott pedig ki mással találkozik először, mint Oda Nobunagával. Hogy egy kicsit megbolondítsák a történetet, Szaburo kísértetiesen hasonlít a leendő hadúrra, így az gyorsan helyet cserél vele. A modern korból itt ragadt diák eleinte elég furán viselkedik, emiatt megpróbálják megölni, de végül a történelemkönyve segítségével belerázódik a kor viszonyaiba, és többek között a Nobunaga feleségével, Kicsóval eltöltött idő is meggyőzi arról, hogy maradjon.

A helyettes Oda Nobunaga (a kép bal oldalán)

A japán középkor megjelenítésére nem lehet panaszunk, a háttereket gyönyörűen rajzolták meg. Aki járatos a kor történelmében, annak a különböző nevek nem fognak meglepetést okozni, de megjelennek a későbbi Japán jeles történelmi személyiségei, így Tojotomi Hidetosi vagy Tokugava Iejaszu is.

5. Shigurui: Death Frenzy

Nincsen japán anime szamurájok nélkül, és ezt a válogatást is fel lehetett volna tölteni csupa olyan animével, amely az ikonikus japán harcosokról szól. A kardozós-harcművészeti animék eleve egy akkora csoportot képeznek, hogy szinte lehetetlen belőlük válogatni. A Driftersben például egy sekigaharai csatát túlélt főhősnek kell egy fantasy világban megküzdenie valós történelmi személyekkel, a House of Five Leaves az Edo-kori Japán társadalmába az egy kis alulnézeti betekintést, a Time of Shura több korszakban is játszódó anime, felvonultatva többek között a legendás Mijamoto Muszasit is, a Hakuouki pedig valami hasonló, csak a szamurájok 19. századi hanyatlásának időszakából, női harcos főhőssel és természetfeletti motívumokkal.

Bármelyiket választjuk, nem járunk rosszul, a felsoroltak mellett mégis a Shigurui: Death Frenzyt érdemes megnézni. Aki persze a hagyományosabb rajzolást szeretné, annak nem javallott, akik pedig nem szeretik a véres küzdelmeket, a szó szerint kiomló belek látványát, annak pedig különösen nem. Utóbbi inkább a realisztikus világ, semmint az agresszió okán került bele a történetbe.

A két főhős párbaja

1633-ban járunk, de tulajdonképpen egy évekkel korábbi eseményekkel kezdünk. 1629-ben Tokugava Tadanaga, a sógun öccse, egy kardviadalt hirdet, de ezúttal nem a szokásos fából készült fegyverekkel, hanem valódi acélból készült katanákkal kell a résztvevőknek megvívniuk egymással. Az első két harcos, akit látunk, finoman szólva sem átlagosak, egyikük, Gennoszuke Fudzsiki ugyanis félkarú, a másikuk, Szeigen Irako pedig teljesen vak. A történet azután megint visszaugrik néhány évet, és kiderült, hogy a két fél már harcolt egymással, még pedig akkor, amikor még mindketten teljesen épek voltak.

A 2007-ben készült, 12 részes anime egy regényt adaptáló manga alapján született meg. A történetből elsősorban a háttér lehet az érdekes, a 17. századi Japán, a kardvívás különböző iskoláival remek alkalmat biztosít arra, hogy a szamurájok világa iránt érdeklődők számára.

4. Strike Witches

1939-ben egy földönkívüli életforma, a Neuroi, megtámadta Karlslandot és a fővárosát Berlint, majd elfoglalta szinte egész Európát. A nyomasztó technikai fölényben lévő ellenséggel szemben az emberiség a reményét a fiatal boszorkányokba helyezi, akik a lábukra csatolt mágikus meghajtású repülőgéppel szelik át az eget, és számtalan második világháborús kézifegyverrel, puskákkal és rakétákkal vannak felszerelve. A fiatal lányok nagy fegyverekkel koncepción alapuló műfajnak valószínűleg a Girls und Panzer a legismertebb darabja, de végtelenül hosszan lehetne sorolni az ide tartozó sorozatokat, a hajós High School Fleeten keresztül az antropomorf fegyvereket felvonultató Upottéig.

Az 501. számú különítmény öt tagja (Erica Hartmann, Gertrude Barkhorn, Francesa Luccini, Charlotte Yaeger, Minna-Dietlinde Wilcke)

A Strike Witches nem feltétlenül a legjobb ezek közül, de alighanem a légi bosziknak van a legkiterjedtebb univerzuma, se szeri se száma a történetből készült mangáknak és light novelleknek. Az animesorozat két évadot élt meg, de készült egy egész estés mozifilm is, és kapott egy spinoffot, Brave Witches néven. A bennük bemutatott boszorkányok száma már bőven százötven fölött jár.

Ha valaki meg akarja tanulni híres pilóták neveit, akkor jó helyen keresgél. A karakterek szinte valamennyien egy-egy ászról kapták a nevüket, igaz eltorzítva, így lett például Erich Hartmannból Erica Hartmann, vagy Gerhard Barkhornból Gertrud Barkhorn. A különböző fegyverek mellett az egyes évadokban felvonulnak a Japán Császári Flotta büszkeségei, az Akagi anyahajó, vagy éppen Yamato csatahajó. A legelső évadra kevésbé jellemző, a többiben viszont szép lassan megjelenik egy parancsnoki lánc, és felbukkannak olyan történelmi személyek is, mint Rommel, Eisenhower, Manstein vagy a finn Mannerheim. A spinoffban szerepet kapnak a vasúti ostromfegyverek is, azokat vetik be a keleti fronton támadó Neuroi ellen. Hangulati elemként pedig az egyik epizód végén elhangzik a Lili Marleen japán nyelven elénekelve.

A légi boszorkányok repülés közben, az előtérben az egyik főszereplővel, Sakamoto Mióval

A felvonultatott karakterek többsége német, (a Neuroi támadásával diszkréten átugorták azt a problémát, hogy a németek általában nem szoktak pozitív szerepet betölteni egy második világháború által ihletett alkotásban), mellettük főleg a japánok vannak sokan, de találkozhatunk orosz, amerikai, brit, francia és finn boszorkányokkal is. Az egyik mangában felbukkan ostmarki zászló alatt (ez a Monarchiát akarja jelenteni) egy magyar szereplő is, Tóth Laura, akinek a nevét Tóth Lajosról, az egyik legjobb magyar ászról nyerte el.

Mivel egy alternatív valóságban játszódik, a felvonultatott eszközökön kívül különösebben sok köze nincs a valósághoz. Az természetesen feltűnő, hogy a nácikat itt a földönkívüliekkel helyettesítették, és valahogy a különböző csataterek is (az angliai légtér, Olaszország, keleti front stb.) a második világháborús német offenzívákat idézik. Tegyük hozzá azt is, hogy a Strike Witches műfajilag ecchi, azaz tele van szexuális töltetű poénokkal, és a főszereplő lányokból mindent látunk, amit csak a japán törvények megengednek.

A harcban megsérült vasúti ostromágyú, a Schwerer Gustav.

3. Rose of Versailles

A Rose of Versailles sem mai darab, a mangából készült animét 1979-től vetítették, negyven epizódnyi terjedelemben. A történet a 18. századi Franciaországban játszódik, XV. Lajos uralkodásának a végétől kezdve. Főszereplője Oscar François de Jarjayes, ám a név ne tévesszen meg bennünket, ugyanis egy női szereplőről van szó. Oscar apja, a történet kezdetén szorongva várja, hogy az ötödik gyermeke végre fiú legyen, ám mikor az új jövevény is lánynak bizonyul, úgy dönt, hogy fiúként fogja felnevelni. Később Oscar a trónörökös feleségének, Marie Antoinette-nek lesz a testőre, és számtalan bonyolult kalandba keveredik a versailles-i udvarban.

Oscar François de Jarjayes (baloldalt), és a sorozat egy másik szereplője, Rosalie Lamorliere

Mielőtt megijednénk, hogy a „fiúnak öltöztetett lány” elborult japán verziójával állunk szembe, gyorsan le kell szögeznünk, hogy bár a történetnek ez a vonala állandóan ott lebeg a főszereplő felett, mégis amit a sorozat nyújt, az közel sem ebből áll. A Rose of Versaille inkább emlékeztet egy hagyományos kosztümös sorozatra, annak szinte minden elemét felvonultatva. Van itt számtalan összeesküvés, ármánykodás, mérgezések, merényletek és így tovább, miközben a főhős szép lassan képet nyer arról, hogy a versailles-i udvar pompája mögött van egy olyan Franciaország, amely finoman szólva sem él olyan jól, mint az arisztokraták.

Marie Antoinette a sorozatban

A sorozatban természetesen számtalan történelmi személlyel találkozhatunk, így XV. Lajossal és XVI. Lajossal is. Oscar, Marie Antoinette testőreként főleg a királyné környezetében tartózkodik, akinek nehezen lehetne találni idegesítőbb személyiséget, mint ebben a történetben. Felbukkan még Madame Dubarry, Robespierre, Saint Just, no meg Rohan bíboros, és végignézhetjük a királyné nyakéke körüli botrányt is, a végén pedig beleharapunk a francia forradalomba.

Saint-Just és Robespierre a sorozatban (az előtérben)

Az anime a kosztümös 18. századi világot úgy jeleníti meg, hogy azzal nagyon sok élőszereplős alkotást lepipál, annak ellenére, hogy minőségi grafikát azért ne várjunk tőle. Mindezt azonban bőven kárpótolja a történet és a karakterek, ügyesen játszva a könnyedebb és a drámaibb fordulatokkal. Sokak számára a Rose of Versailles egy nagy klasszikus lett, aki szereti a 18. század végén játszódó történeteket, annak feltétlenül érdemes megnéznie.

2. Saga of Tanya the Evil

Egy alternatív történelemről szóló sztorit számtalan módon ki lehet aknázni, és az animék gyakran élnek ezzel a lehetőséggel. A Saga of Tanya the Evil történetét leginkább a House of Cards rajongóinak lehetne ajánlani, hiszen a főhős Tanya Degrecsovnak alighanem Frank Underwood az igazi lelki társa. Tanya eredetileg 2013-ban élt Japánban üzletemberként, aki azonban leépítette a vállalat egyik alkalmazottját, mire az egy sebesen mozgó vonat alá lökte. A halála előtti utolsó pillanatban azonban megjelent neki egy isteni lény, akit csak „X Létformának” nevez el, és egy könnyed hitvitát bonyolítanak le. Főhősünk azonban akkora ateista, hogy még a vonat alól is tagadja Isten létét, mivel szerinte a kényelmes körülmények között élő emberiségnek egyszerűen nincs szüksége rá, ezért X Létforma újjászületésre kárhoztatja őt egy háborútól sújtott világban, ráadásul árvaként egy kislány testében, viszont érintetlen emlékekkel.

Katonai felvonulás a Birodalom fővárosában

A történetet főleg az első világháború ihlette, középpontjában a Birodalom háborúja áll, amelyet a szomszédjaival, a skandinávokat idéző Legadoniával és a franciákra emlékeztető Köztársasággal vív. A hangulati elemeket pazarul oldották meg, legyen szó a fővárosokról, az egyenruhákról, a sötét tónusú harcmezőkről, lövészárkokról vagy a technikai elemekről. Néhol belekeveredik a második világháború fegyverzete is, így a tankok vagy éppen a légierő inkább a harmincas éveket idézi. Mindezt persze megfejelik a világban jelenlévő mágiával, ahol a különböző eszközökkel repülő csatamágusok bármikor lecsaphatnak az égből, és persze egymást is bőszen aprítják. A mágiával megbolondított világháborús történet nem egyedülálló, ennek a legjobb példáját a Saga of Tanya the Evil mellett talán az Izetta the Last Witch szolgáltatja, de itt egy sokkal erőteljesebb háborús környezetet kapunk. A képernyő például nem mindig mozog el, ha valakit bajonettel sebeznek meg, vagy éppen fejlövést kap, ennek ellenére a háború valódi brutalitásához képest talán egy árnyalattal gyengédebb az ábrázolása.

Háborús zóna

Az eredetileg light novelként készülő, de mangaként is megjelenő műre azonban a főhős irdatlan súllyal nehezedik rá, hosszas monológjai és beszédei nyilvánvalóvá teszik számunkra, hogy egy feketeöves pszichopata. Tanya senkivel és semmivel nem alkuszik meg, a nagyvállalatoknál edződött prezentációs képességével és hideg maximalizmusával egyetlen cél felé tör: hogy a háborút valami kényelmes és biztonságos helyen húzza ki, ahol ő küldhet másokat a mészárszékre, és nem mások őt.

Tanya Degrecsov kihallgatáson

1. Hetalia

Ha feltennénk a kérdést, hogy melyik az az animesorozat, amelyet tényleg a történelem ihletett, akkor a legtöbben alighanem a Hetaliát válaszolják. Ez is egy mangából készült anime, és egyes kötetei magyar nyelven is napvilágot láttak. A manga akkora siker lett 2008-ban, hogy ugyanabban az évben berendelték az animét. A mai napig hat évad és egy egész estés film készült belőle. Ez soknak tűnik, de az egyes epizódok mindössze öt percet tesznek ki.

A tengelyhatalmak egy lakatlan szigeten táboroznak

A történet tulajdonképpen az antropomorf országokról, elsősorban a nagyhatalmakról szól, de ahogy jönnek az újabb és újabb epizódok, úgy látunk mindenféle megszemélyesített országot, egészen a senki által el nem ismert Sealandig. A címből kiderül, hogy a főhős tulajdonképpen Olaszország, akire Németország talál rá, mikor az egy láda paradicsomnak álcázza magát. Társaságukhoz csatlakozik még Japán is, így ők lesznek a tengelyhatalmak. Közösen bandáznak mindenfelé, és Németország vezetésével készülnek arra, hogy megvédjék magukat a szövetségesektől. Az így elmesélt történetek többnyire valós történelmi eseményekre reflektálnak, időnként igazi feketeöves történész is kell ahhoz, hogy a nem lábjegyzetelt részek humorát az ember megértse.

Németország (középen), Olaszország (jobbra) és Magyarország (balra) tiltakozása ellenére, bejelenti az Anschlusst Ausztriának

Az egyes karakterek esszenciálisan jelenítik meg a japánok képét az adott nációról, csúcsra járatva a nemzetkarakterológiát. Olaszország például mindig hangos, mindig vidám, mindig könnyed, szeret enni és a lányoknak tetszelegni, de ha harcra kerül a sor, felhúzza a nyúlcipőt. Ezen kívül profi a fehér zászlók tömeggyártásában és sebes lengetésében, később pedig kiderül, hogy van egy tesója, Dél-Olaszország. Németországot egy magas szőke és kék szemű karakter mutatja be, erős, rendszerető, mindig pontos, ezért Olaszország az idegeire megy. Japán pedig egy hallgatag figura, aki tanulja a szociális életet, erőssége pedig az, hogy mindennek el tudja készíteni a miniatürizált változatát. Velük szemben ott vannak a szövetségesek, a hősszindrómában szenvedő USA, az önelégült Nagy-Britannia, aki mindig összeveszik a sármos és kissé elpuhult Franciaországgal, továbbá a nagydarab és hallgatag Oroszország, aki a tudtán kívül terrorizálja a környezetét, és persze a hosszú hajú Kína, akinek nem kevés kisebbségi komplexusa van a többiekkel szemben.

Bár az egyes epizódok öt percesek, de ezek is alfejezetekre oszlanak, a Csibitalia részek például Észak-Olaszország gyermekkoráról szólnak, amikor még mindenki lánynak hitte őt, és a különböző nagyhatalmak harcoltak érte, amíg Ausztria házába nem került. De kapunk részeket arról, hogy az Egyesült Államok kitakarítja a felesleges lomjait, a G8-ak üléseznek, Spanyolország Dél-Olaszországot tanítja és így tovább, egészen a Nekotaliáig, amikor megkapjuk a Hetalia-történetét macskákkal a főszerepben. A nagyhatalmakon kívül persze számtalan ország megjelenik, az említett Ausztria például mindig zongorázik, és a zenével fejezi ki, amit akar, kapunk Svájc és Liechtenstein közös részeket, felbukkannak a skanvináv orsázgok, az oroszok által befenyített balti államok, a naiv és nagymellű Ukrajna, meg a testvére, az Oroszországgal állandóan házasodni akaró Belorusszia.

Magyarország álmot lát, amely arra ösztökéli, hogy az Ausztria után leskelődő Franciaországot vágja kupán egy palacsintasütővel

És, igen, természetesen Magyarország is szerepet kap. Őt Elizaveta Héderváry személyesíti meg, aki egy zöld szemű, világos barna hajú lány, aki mindig virágot visel a hajában. Ő a képernyőn felbukkanó első női karakter, és közülük is ő kapja a legtöbb szerepet. A középkori történelmet felidéző részekben még fiúnak hitte magát, rendszeresen szétrúgta a szomszédjai seggét, Svájc el is panaszolja Ausztriának, hogy unja, hogy a magyaroktól mindig meg kell mentenie. Poroszország a saját átnevezése fölött tartott ünnepség után az erdőbe siet vizelni, és akkor talál rá a törökök által megvert Magyarországra, aki realizálja, hogy mellei nem mellizmok, és ideje belátnia, hogy már nem olyan erős, mint régen. Ennek ellenére az agresszív porosz segítségből nem kér. Később Ausztria házába kerül, mint szolgáló, majd feleség, és szívesen öltözteti a velük lakó kicsi Olaszországot a saját színeibe, pirosba és zöldbe. Látjuk Magyarországot harcolni az ausztriai örökösödési háborúban, amint megvédi a csatába koncertzongorát vivő osztrákokat. Ezen felül még számtalan vicces helyzetben fordul elő, (hogy aktuálisak legyünk: amikor az országok brit típusú iskolába járnak, és különböző klubokat alapítanak, Magyarország Ausztráliával az úszóklubot választja).

Mária Terézia (középen) segítséget kér Magyarországtól (balra), hogy legyőzhesse a poroszokat

A Hetalia rajzolása és záródallama egyébként időnként a kilencvenes évek japán reklámjaira emlékeztet, emellett gyakran elég harsány is, hozzá kell szokni a stílusához, ha viszont ezen túl vagyunk, akkor gyorsan belerázódhatunk az országok egymás közötti kalandjaiba.

;